A szőtt szövetek lánc- és vetülékfonalakból készülnek, és statikus elektromosság-termelésük szorosan összefügg a szál anyagával és a környezeti feltételekkel:
1. Szálak összetétele: A természetes szálak (pamut, len, gyapjú) erős nedvszívó képességgel rendelkeznek, könnyen vezetik a töltést, és kevés statikus elektromosságot halmoznak fel; a szintetikus szálak (poliészter, nejlon stb.) gyenge nedvszívó képességgel rendelkeznek, nagy az ellenállásuk, és könnyen megtartják a töltést a súrlódás után. A *Textile Research Journal* (2020) adatai szerint a poliészter szövet statikus feszültsége súrlódás után elérheti a 2000 V fölé, míg a pamutszövetek általában 500 V alattiak.
2. Környezeti páratartalom: Ha a levegő páratartalma 40% alatti, nehezen tud vezetőképes vízfilm képződni a szál felületén, ami jelentősen fokozza a statikus hatást. A kísérletek azt mutatják (az ASTM D423 szabványra hivatkozva), hogy amikor a páratartalom eléri a 60%-ot, a poliészterszövet statikus feszültsége körülbelül 65%-kal csökken.
3. Súrlódási frekvencia: A gyors súrlódás (például amikor a ruha járás közben érintkezik az anyaggal) felgyorsítja a töltésátvitelt. A szoros szövésű szövetek (például a poplin és a vászon) nagyobb érintkezési felületük miatt hajlamosabbak a statikus elektromosságra, mint a laza szövésű szövetek (például géz).
